angol véreb eredete

származás: Egyesült KirályságŐsrégi kutya, de eredete vitatott.
Valószínűleg fekete és fekete-cser kopók keresztezéséből alakították ki a 7. században.
Szent Hubert (656-727) francia pap volt, Maastricht és Liége püspöke. A legenda szerint Hubert az egyik vadászaton egy olyan szarvassal találkozott, amelynek az agancsai között egy feszület volt. Hubertet száz évvel halála után, 825-ben szentté avatták, és azóta a vadászok védőszentjének számít. A Szent Hubert apátság, ahová névadója földi maradványait szállították, nagytestű vadászkutyákat tenyésztett, melyeket Szent Hubert kutyáknak neveztek (Chien de Saint Hubert).
1200-tól minden évben egy-egy pár fekete vadászkutyát küldtek a francia királynak. A francia forradalom és a napóleoni háborúk után ezek a kutyák gyakorlatilag kihaltak Franciaországban.
Le Couteulx de Canteleu francia gróf (1827-1910) nagy rajongója volt az angol vérebeknek, de a Szent Hubert kutyák eltűnését is nagyon fájlalta. Valószínűleg tőle származik az az elképzelés, hogy az angol vérebek tulajdonképpen azoknak Szent Hubert kutyáknak a leszármazottai, melyek Hódító Vilmossal érkeztek Angliába. A gróf a XIX. században falkányi vérebet hozatott Angliából, és több lelkes arisztokratával együtt megpróbálta rekonstruálni a Szent Hubert kutyákat.
1890-ben jelent meg Henri de Bylandt gróf Races des Chiens című könyve, melyben a bloodhound Chien de St. Hubert-ként szerepel, habár az illusztrációk angol tulajdonú, Angliában élő vérebeket ábrázoltak. A második világháború után ismét angol és amerikai importokkal kellett újraéleszteni az európai állományt. Amikor a Belgiumban székelő Nemzetközi Kinológiai Szövetség önálló fajtaként ismerte el a vérebet, nem a bloodhound nevet kapta a fajta, hanem Chien de Saint Hubert-nek nevezték el, és származási országként nem Angliát, hanem Belgiumot jelölték meg. Anglia ugyanis nem volt az FCI tagja, míg Belgium a Szövetség egyik alapítója volt.
Az angolok szerint természetesen a modern St. Hubert és a bloodhound egyazon fajta, melynek a neve Bloodhound.
Kiváló szaglásukról legendákat zengenek, ezért évszázadokon át nagy becsben tartották, mint vadászkutya.
Manapság eltűnt személyek kutatásában érnek el vele kiváló eredményeket.